Amit tudni érdemes a szadeszról!
www.szdsz.hu/hu Kóka..hankook...és mi van még?
a sűrejéből:www.hetivalasz.hu/showcontent.php
Szervezett felvilág
Politikusként is messze távol tartom magam mindenféle etikailag kifogásolható tranzakciótól - nyilatkozta a minap Kóka János. A Heti Válasz azonban e kijelentést semmiképp sem alátámasztó tranzakciósorozatra bukkant. Ciprusi offshore társaságok különös körülmények között jutottak hárommilliárd forinthoz - alig három hónap alatt. Írásunkból nyilvánvalóvá válik, hogy az üzlet nem jöhetett volna létre a miniszter sógora, családi ügyvédje, egyik vitorlástársa, valamint több - jórészt a gazdasági tárca érdekkörébe tartozó - állami óriáscég nélkül.
"A szervezett felvilág megjelenése új magyar jelenség (...), a magyar polip felülről, állami segédlettel terjeszkedik lefelé" - írta 2001-ben Magyar Bálint volt oktatási miniszter, aki addigra már túlesett az első Sulinet-körön, azaz az Elender nevű cég állami segédlettel történő felhizlalásán. A 2002-2006-os ciklusban aztán tovább is terjeszkedett a Sulinet, sőt, az Elender egykori vezetője, Kóka János meghívást kapott a kormányba - Magyar Bálint pedig mára a gazdasági miniszter SZDSZ-elnökjelölti stábjának egyik főalakjává lépett elő. Közben feltűnt egy másik volt Kóka-cég, a Meditcom, amely szintén talált érintkezési felületet az állammal: épp vizitdíj-automatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszert árul a kórházaknak (lásd keretes írásunkat). A hírre a gazdasági tárcavezető csak annyit közölt, hogy 2004 októbere óta semmilyen kapcsolata nincs a Meditcom Kft.-vel. Ám azt nem mondta, hogy a cég ma is a sógora, Lepp Gyula tulajdonában van - akire később néhány szót még vesztegetünk. Merthogy alább olyan eseménysor következik, amelyen átsüt a felső szintű szervezettség, a rokoni és az állami segédlet, az informatikai jártasság, a polipszerűség és minden, ami ellen Magyar 2001-ben még kikelt.
A DATAPLEX CSILLAGA
Történetünk főszereplője, a Dataplex Infokommunikációs Infrastruktúra-szolgáltató és Ingatlanhasznosító Kft. a hazai "cégbolt" egyik legfényesebb csillaga. Tavaly a negyedik, 2005-ben a harmadik lett a Deloitte nemzetközi tanácsadó közép-európai toplistájának Rising Star kategóriájában, a három-öt éve működő társaságok között, árbevétele ugyanis a 2004-es 686 millió forintról először több mint egymilliárdra, majd 2006-ban 1,8 milliárdra nőtt. A távolabbi múlt azonban nem ily dicső. A Dataplex legfőbb tevékenysége egy ötcsillagos szerverhotel működtetése. A kft. egyrészt igyekszik megóvni a partnercégektől befogadott informatikai eszközök "egészségét"; biztosítja a külső behatolás elleni védelmet, emellett bérelhető számítógépes tárolási kapacitással is rendelkezik. Sőt, a Dataplex berendezései arra is képesek, hogy az ügyfelek házi informatikai rendszerének esetleges összeomlásakor nyomban átvegyék a szerverfunkciókat. Nos, ez a 8800 négyzetméteres biztonsági bázis 2002-ben a Béres-csoporthoz került - ám a gyógyszeriparban jeleskedő cég profiljához nem passzolt az informatika. Két éve ilyenkor a Dataplex alig 30 százalékos kihasználtsággal működött - vendégei között ugyan feltűnt néhány nagybank és telekommunikációs óriás, az állami megavállalatok viszont nem engedhették meg maguknak a "szállodai" körülményeket. Aztán 2005 elején történt valami: a Dataplex volt ügyvezetőjét, Felsmann Balázst Kóka János kinevezte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vagyongazdálkodási főosztályvezetőjévé (2006 júliusa óta pedig az infrastruktúra-fejlesztésért felelős szakállamtitkári titulus szerepel a névjegyén). A tárca új reménysége emellé igazgatósági tagságot is kapott az állami autópályacégeknél, valamint felügyelőbizottsági tagságot a MÁV Cargóban. Felsmann helyzetbe hozása persze csak a kívülállókat lepte meg; a Kóka-féle Elender már jó ideje szerződéses kapcsolatban állt a Dataplexszel. Ugyancsak 2005 elejét írtuk, amikor megérkezett a GKM közvetett felügyelete alatt működő MÁV Informatika Kft. vezérigazgatói székébe az a Hercegh Tamás, aki anno szintén a Dataplexnél dolgozott - Felsmann tanácsadó jobbkezeként. Aztán a MÁV Informatika hirtelen felvette a kapcsolatot a Dataplexszel, de erről később...
ADÁS-VÉTEL-ADÁS
Mint írtuk, a Dataplex két éve - kis túlzással - kongott az ürességtől, tulajdonosának csak nyűg volt a szerverhotelüzemeltetés. 2005 nyarán aztán jött a felmentő sereg, a Bajnai Gordon (mai fejlesztéspolitikai kormánybiztos) által vezetett Wallis Rt., pontosabban: a vagyonkezelő társaság egyik leánycége, és - információink szerint - 2,2 milliárd forintot fizetett a Dataplex Kft.-ért. Hivatalosan 2005. szeptember 2-ával szállt át a komplexum működtetésének joga a Wallis-csoportra, majd októbertől - röpke két hónapig - három ciprusi bejegyzésű off-shore cég lett a VIII. kerület, Ciprus utca-Asztalos Sándor utca sarkán megtelepedett Dataplex tulajdonosa. Aztán a korábban nehezen kelendő gazdasági társaságot a "ciprusiak" december 12-én tovább is adták a Magyar Telekomnak, immár 5,1 milliárd forintért (a tranzakció csak a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyásának megszerzése után, tavaly áprilisban zárult). Vagyis: a ciprusi cégek mögött megbújó tulajdonosok potom 2,9 milliárd forintnyi haszonra tettek szert két-három hónap alatt.
Hogy mitől ér közel 3 milliárddal többet egy kft. 2005 decemberében, mint ugyanazon év szeptemberében? Már utaltunk rá, hogy korábban nemigen akadt olyan állami tulajdonú óriáscég, amely megengedte volna magának a Dataplex luxusát. 2005 szeptembere és decembere között - a parlamenti választási kampány elején - aztán hirtelen megjelentek a jól fizető állami vendégek az addig kétharmadrészt kihasználatlan szerverhotelben. A Kóka-féle gazdasági tárca által - közvetve vagy közvetlenül - felügyelt, illetve résztulajdonolt vállalatok közül a már emlegetett MÁV Informatika Kft. és a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. kezdett érdeklődni a Dataplexnél, de bejelentkezett az ugyancsak állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) és a Magyar Posta is. A kapcsolatfelvétel ténye mellett a Dataplexszel kötött szerződések körülményei sem tűnnek lényegtelennek. A nemzeti postavállalat például 2005. november 9-én hirdette meg - december elsejei(!) határidővel - azt a tendert, amely egy legalább 500 négyzetméteres gépterem bérletéről, továbbá kapcsolódó adatátviteli szolgáltatásokról szólt. A szakma azonnal tudta, hogy a közbeszerzésen a Dataplexen kívült más nem nyerhet, hiszen 500 négyzetméternyi szabad területe egyetlen más adatközpontnak sincs az országban. A Mavir esetében az I. kerület, Iskola utcai úgynevezett tartalék teherelosztó áttelepítéséről született döntés 2005 őszén (a szerződést tavaly tavasszal véglegesítették) - a szakmai indoklást azonban lapzártánkig hiába vártuk az ügyben illetékes MVM-től. Mindössze annyit közöltek írásban a Heti Válasszal: a Dataplexnél elhelyezett berendezések "az ország biztonságos villamosenergia-ellátása szempontjából kiemelt jelentőségűek", ezért a költöztetés részletei nem publikusak.
A legpikánsabb azonban a MÁV Informatika és a Dataplex kapcsolata. A MÁV Informatika felügyelőbizottsága tudomásunk szerint 2005 novemberében értesült arról, hogy Hercegh Tamás vezérigazgató át kívánja helyeztetni a cég géptermét ahhoz a Dataplex Kft.-hez, ahol korábban tanácsadóskodott. A lapunk birtokában lévő jegyzőkönyv szerint 2006. január 27-én a felügyelőbizottság a Dataplexszel kötött, 100 millió forint feletti szerződést egyenesen szakmaiatlannak, "nem megfelelően megalapozottnak" minősítette, és nem javasolta a MÁV-nak a megállapodás ellenjegyzését. Úgy tudjuk, a szerződéskötés - a fb iránymutatásának megfelelően - végül meghiúsult. E gikszer ellenére a Dataplex Kft. 2005-ös üzleti jelentésében fehéren feketén ez áll: az év második felében "hosszú távú ügyfélszerződések kerültek megkötésre, melyek 2006-ban jelentős árbevételt generálnak" (mint már írtuk, a jelentős szó ez esetben 1,8 milliárdot jelent). Vagyis a Magyar Telekom - 5,1 milliárdjáért cserébe - már egy kistafírozott, biztosan telítődő Dataplexet vehetett át a "ciprusi" cégektől, név szerint: a 49-49 százaléknyi tulajdonnal bíró Fleminghouse Investmentstől és a Corbeil Holdingstól, illetve a 2 százalékos Romnio Investmentstől.
CIPRIÓTÁK ÁRNYÉKÁBAN
Mindezek után egyetlen kérdés maradt: kifélék, mifélék ezek a "ciprióták"? A Fleminghouse esetében a képlet egyszerű: a cégbírósági adatok szerint a Wallis egyik adóoptimalizáló érdekeltségéről van szó. A Dataplex-vétel előtti pillanatban alapított Corbeil és a súlytalannak tetsző Romnio tulajdonosa viszont egy-egy újabb off-shore társaság, vagyis a valódi birtokosok szándékosan elrejtették magukat az érdeklődők elől. Megkeresésünkre a Wallis Zrt.-nél úgy fogalmaznak: "a Wallis független a Romniótól és a Corbeiltől", utóbbi társaság a kézbesítési megbízottját küldte el az üzleti egyeztetésekre. Márpedig ez a megbízott - ugyancsak a hivatalos cégbírósági adatok szerint - nem más, mint a Kóka János volt és jelenlegi cégeinek jogi képviseletét ellátó Forgó, Varga és Társai Ügyvédi Iroda egyik névadója, Forgó Zoltán. (Forgó korábban felügyelőbizottsági tag volt az Elendernél, és a Kóka sógoraként már bemutatott Lepp Gyula cégjogi ügyeit is rendszeresen ő intézi. Bár a gazdasági miniszter 2004 óta külön él feleségétől - mostanság Szandrocha Kamillával mutatkozik -, Kókáné Ruzsovics Ágnessel mégis együtt jegyzi a normafai villaépítés nyomán elhíresült Rumed 2000 Kft.-t, amelyet szintén Forgó képvisel a cégbíróság előtt.) Miként Lepp Gyulának írásban jeleztük, adatgyűjtésünk során több, a Dataplex belső életét ismerő forrásunk is egyértelművé tette: 2005-ben - Forgó és mások mellett - ő képviselte a Corbeilt az üzletrész-adásvételi tárgyalásokon. Ám Kóka sógora nem érezte szükségét, hogy cáfolja értesülésünket, mindössze annyit üzent, rosszak a tapasztalatai az újságírókkal. A gazdasági miniszter egyébként két éve a Playboynak nyilatkozva a saját mentoraként festette le a Magyarország Szépe Kft.-ben a haknimester Fásy Ádámmal is közösködő Leppet, akitől állítólag azt tanulta, hogy "csak tisztességesen érdemes csinálni az üzletet, mert az ember akkor nyugodtan alszik". Lepp szerepének további tisztázása helyett még egy tény: a Forgó-féle Corbeil egyik igazgatója - ciprusi cégkivonatok szerint - az a Rácz Krisztián, aki egykor az Elender termékfejlesztési vezetője és Kóka vitorláspartnere volt. (Vitorlázó körökben ugyanakkor Lepp Gyula a nagyobb név, hiszen a Kék szalag verseny támogatójaként ismerte meg a nagyérdemű; a "sógor" többnyire Asso hajóosztályban versenyez - internetes eredménylisták szerint olykor épp Rácz Krisztián oldalán.) Mindezek alapján nem állítjuk - az off-shore technika alkalmazása miatt nem is állíthatjuk -, hogy Kókának közvetlen befolyása volna egyik vagy másik ciprusi cégre. Azt viszont igazoltuk, hogy a gazdasági miniszter emelte maga mellé (főosztályvezetői, majd szakállamtitkári minőségben) a Dataplexben rejlő üzleti lehetőségeket hivatalból ismerő Felsmann Balázst. Az eredetileg kapacitásfelesleggel rendelkező informatikai kft.-ről pedig megírtuk, hogy - miután hirtelen állami partnereket is talált - közel hárommilliárd forinttal nőtt meg az értéke. S az ügylet közreműködőit: a gazdasági miniszter sógorát, állandó cégjogi megbízottját és sporttársát is néven neveztük.
Kóka János két hete azt nyilatkozta az Indexnek: "politikusként is messze távol tartom magam mindenféle etikailag kifogásolható tranzakciótól (...), de információim vannak arról, hogy a következő hetekben ennek ellenkezőjét feltételező sajtóhírek látnak majd napvilágot". Hozzátette: "azt üzenem azoknak, akik ezt készítik ellenem, hogy nem fogom megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyeket szeretnének, hogy megkössek". A Heti Válasz leszögezi: semmiféle kompromisszumba nem kívánja belehajszolni Kóka Jánost, az etikai ítéletalkotást pedig az olvasókra bízza.
Rokonok 2.0, avagy Kóka János esetei Lepp Gyulával
Kóka János még orvosi egyetemistaként kezdett munkát vállalni későbbi sógora, Lepp Gyula műszaki vállalkozásában. Az Elender Kft. 1994-95-ben amolyan ezermester-szolgáltatóként működött: taxióra-átállítással, informatikával és pénztárgép-kereskedelemmel is foglalkozott. A tulajdonostárssá váló Kóka főként az utóbbiban jeleskedett (a kasszamasina-eladásból befolyt nyereséget az internetszolgáltatás kiépítésébe fektették be), majd 1996-ra a cég ügyvezetője lett.
A Horn-kormány idején Magyar Bálint oktatási miniszter - az állami Sulinet-program örve alatt - országosan ismert informatikai céggé tette az Elendert. A kft. 1998-ban részvénytársasággá alakult, a vezérigazgatói tisztség Kóka Jánost illette. 1999-ben a világ legjelentősebb internetszolgáltatója, az amerikai PSINet Inc. megvásárolta a Sulinet-bizniszbe bebetonozott Elendert; a 30 millió dolláros vételár nagyobbik részét Lepp Gyula kapta, de Kóka János is ettől a pillanattól eredezteti milliárdosi létét. Kóka a vevő PSINet szolgálatába szegődött, s üzletfejlesztésért felelős európai alelnökségig vitte a multinacionális vállalatnál.
Miután 2002-ben a PSINet becsődölt, magyar részlege viszont működőképes maradt, Kóka és Lepp visszavásárolta korábbi cégét - melyhez befektetőtársnak az akkor Bajnai Gordon vezette Wallis Rt.-t nyerték meg. Az adásvétel után Kóka bejelentette: az internetes üzleti megoldásokat kínáló Webigen Rt.-t beolvasztják az Elenderbe, illetve a Webigen birtokában lévő 31 százalékos Index.hu részvénypakett is átkerül a régi-új vállalkozásukhoz. Néhány hónappal az Elender visszavásárlása után a Magyar Bálint vezette oktatási tárca új közbeszerzési pályázatot írt ki a lejáró Sulinet internetszolgáltatási szerződés meghosszabbítására. Ám a Gazdasági Versenyhivatal Közbeszerzési Döntőbizottságba delegált munkatársa végül megakasztotta a tendert. Morvayné Vígh Katalin akkor azt mondta lapunknak (Heti Válasz, 2003. február 28.): miután a közbeszerzésnek csak az Elender vezette konzorcium lehetett volna a győztese - vagyis az Oktatási Minisztérium nem biztosította az egyenlőséget az ajánlattevők számára -, hivatalból meg kellett támadnia az eljárást. Az OM ezt követően úgy "állította helyre" a világ rendjét, hogy - tendereztetés nélkül - 10 hónappal meghosszabbította az Elenderrel kötött korábbi Sulinet-szerződést. Kisvártatva kiderült: a későbbi Sulinet-Közháló program közbeszerzési eljárásának előkészítésében részt vevő minisztériumi köztisztviselők elfogadták az Elender kormányzati üzletágát igazgató Zsolnai Gábor (Kóka évfolyam-, üzlet- és vitorlástársa) meghívását a balatonkenesei Hotel Marina-Port álomhétvégéjére. E szálloda egyébként Lepp Gyuláé - éppen az Elenderért 1999-ben kapott pénzből vásárolta.
2004-ben aztán Kókáék újra eladták az Elendert; a főként Közép- és Kelet-Európában aktív EuroWeb International ezúttal 9,5 millió dollárt fizetett a cégért. Ebből 6,5 milliót készpénzben, a többit az elektronikus tőzsdén, a Nasdaqon jegyzett saját részvényeivel törlesztette az amerikai társaság - így Lepp és Kóka családi cégei az EuroWeb International 1,55, illetve 1,35 százalékos tulajdonosai lettek. Az EuroWeb Hungary és az Elender fúziójával létrejövő új cég elnökévé Kóka Jánost választották - hősünk ezt a tisztséget hagyta hátra, amikor 2004 őszén Gyurcsány Ferenc meghívta kormányába. Közben Lepp és Kóka - még 2003-ban - Meditcom néven orvosi informatikai kft.-t alapított, melynek a mai napig az Elender-fedélzetről ismert Zsolnai Gábor az ügyvezetője. Az immár 500 millió forint jegyzett tőkéjű cég a minap vásárolta fel a Sanitas betegadminisztrációs rendszert, s ezzel 13 egészségügyi intézménnyel bővült az ügyfélköre. Ugyancsak a közelmúltban derült ki, hogy - miként a Magyar Nemzet nyomán az Index megírta - a Meditcom is részt vesz a vizitdíjautomatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszer fejlesztésében. Illetve, hogy az Egészségügyi Minisztérium kiemelt pályázati pénzzel támogatja az olyan, többletfunkciókkal bíró vizitdíjbeszedő rendszereket, amilyeneket a Meditcom készít. A cégből egyébként Kóka 2004-es miniszterré választása után sem szállt ki az állami pénzekkel sáfárkodó RFH Informatikai Kockázati Tőkealap, sőt, Lepp is a cég tulajdonosa maradt. Az ügyvezető Zsolnai Gábor pedig 2005-ben Kókáné Ruzsovics Ágnessel alapított közös egészségügyi vállalkozást MedWorCare Kft. néven.
Újabb bizonyítékot találtunk arra, hogy létezik egy üzleti kör, amely tudatosan rájár a gazdasági tárca által felügyelt cégek büdzséire.
Van másik!
A februárban feltárt Dataplex-ügy után a Heti Válasz újabb bizonyítékot talált arra, hogy létezik egy üzleti kör, amely tudatosan rájár a gazdasági tárca által felügyelt cégek büdzséire. A stáb Kóka János volt beosztottjaiból és partnereiből verbuválódott.
Másfél hónapja olyan tényekre bukkantunk, amelyek legalábbis megkérdőjelezték Kóka János korábbi, "politikusként messze távol tartom magam mindenféle etikailag kifogásolható tranzakciótól" felütésű önvallomását. Jelentjük, a Dataplex-ügy után van egy másik, beteljesülőfélben lévő eset is - amit "megelőzési" szándékkal tesz közzé a Heti Válasz. Ezen ugyancsak átsüt a felső szintű szervezettség, hiszen mind a tíz kulcsszereplő az új SZDSZ-elnök előző, üzleti-magánszektorbeli életéből "származik", ráadásul a tízek mozgása a legkevésbé sem tűnik véletlenszerűnek.
DATAPLEX UTÁN CARDNET
Mielőtt ráfordulnánk a történetre, össze kell foglalnunk a Dataplex-ügyletet. Már csak azért is, mert az újabb felvonás legfontosabb figurái: egy miniszteri sógor, egy családi ügyvéd, egy vitorlástárs, valamint egy ciprusi bérközreműködő éppen ugyanazok, mint a régebbié (Heti Válasz, 2007. február 22.). 2005 nyarán-ősz elején jártunk tehát, amikor ciprusi off-shore társaságok megvásároltak egy kapacitásfelesleggel küzdő ötcsillagos szerverszállót, pontosabban: az azt működtető Dataplex Kft.-t. Majd három hónapra rá, hárommilliárd forintos haszonnal tovább is tudták adni szerzeményüket. Hogyan sikerült így felsrófolni a cég árát? Részben piaci munkával, de jórészt állami mamutvállalatok elköteleződésével. Ezeknek a cégeknek a hirtelen jött, Dataplex melletti döntése sokat segíthetett az árfelhajtásban. A "hotelt" és az üzemeltető társaságot tehát állami segítséggel felértékelték, majd jó pénzért eladták. Miként jeleztük: Kóka János sógora, Lepp Gyula nem cáfolta értesülésünket, mely szerint ő képviselte a ciprusi cégek egyik legnagyobbikát, a Corbeil Holdings Limitedet az üzletrész-adásvételi tárgyalásokon. Ami viszont eleve cáfolhatatlan, hiszen tény: a Corbeil magyar igazgatója az a Rácz Krisztián, akit a Kóka-Lepp duó korábban az Elendernél alkalmazott - termékfejlesztési vezetőként, s mellesleg vitorláspartnerként. A ciprusi off-shore társaság kézbesítési megbízottját, Forgó Zoltánt pedig a gazdasági miniszter állandó cégjogi képviselőjeként jegyzik a szakmában (no meg a cégbíróságon). A Dataplex-titok feltárása után Kóka János azt nyilatkozta az ATV-n: cikkünk "kizárólag valótlanságokat állít". Ám a kokajanos.hu honlapon rendszeresített rágalomszámláló egyik bejegyzése szerint azt ő sem tagadja, hogy "vannak barátai, szokott vitorlázni és valóban van ügyvédismerőse". Kóka eztán minden médiaszereplésekor érzékeltette: a Dataplex-téma erőltetésével a Heti Válasz is beszállt - nyilván ellene - az SZDSZ elnökválasztási hadjáratába.
Miután láttuk, hogy a liberális belkampány idején a tényeket egyetlen szóval "valótlansággá" lehet nyilvánítani, a tisztújítás lezárultáig kerültük a gazdasági tárca (és az általa felügyelt állami cégek) ügyeinek ismertetését. Ennek most vége; a Dataplex- után jöhet a Cardnet-történet.
EXELENDERESEK ELŐNYBEN
A Dataplex-esethez hasonlóan itt is kiemelt szerep jut néhány állami szervezetnek, cégnek, köztük a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló - a Kulcsárbotrányban elhíresült - Állami Autópályakezelő (ÁAK) Zrt.-nek. Az ügy annyiban egyedi, hogy Kóka volt beosztottjai, üzlettársai beépültek mind az állami, mind a közpénzfelszívásra felkészült magánvállalati oldalra, de olyan szereplő is akad, aki mindkét végponton tiszteletét tette.
Íme az előzmények, már ami az állami oldalt illeti: a GKM 2003-ban bízta meg az autópálya-kezelőt, hogy készítse elő az úthasználattal arányos, elektronikus díjszedés rendszerét. A matricás megoldás ugyanis nem biztosítja, hogy a minőségi úthálózat terebélyesedésével arányosan nőjenek az állam bevételei, illetve hogy a hosszabban autózók többet, a rövid távú "kényszersztrádázók" kevesebbet fizessenek. Az ÁAK-nál elkezdték a munkát (alapelvek kialakítása, külföldi példák számbavétele, pályáztatás előkészítése), mígnem 2005 áprilisában a "derült égből" megérkezett a fent vitorláspartnerként bemutatott Rácz Krisztián, s a társaság útdíjprojekt-vezetője lett. (Rácz 2005 októberéig vett részt a sztrádacég életében, majd egyik pillanatról a másikra elköszönt.) Tavaly aztán a "családi ügyvéd" titulussal illetett Forgó Zoltán érdekeltsége, a Forgó, Varga és Társai Ügyvédi Iroda szerződött az autópálya-kezelővel - miként a részvénytársaság kommunikációs stábjától megtudtuk, azért, hogy "segítségével átstrukturálják az ÁAK sztrádafinanszírozással, -építéssel és -üzemeltetéssel kapcsolatos feladatait, és előkészítsék a kapcsolódó szerződéseket". (A 30 millió forintos tanácsadói keretösszegből végül 13 milliót hívtak le az ügyvédi iroda számára.) Ráczon és Forgón kívül ugyancsak az Elender-holdudvarból érkezett az ÁAK-hoz Békési Sándor informatikai igazgató és Berki Endre igazgatósági tag.
Időközben - 2005 végével - az ÁAK útdíjjal foglalkozó szakembereit áttelepítették ahhoz az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatósághoz (Ukig), ahol akkortájt az ugyancsak elenderes előéletű Horváth László volt a nagyfőnök. Sőt, újraindult az útdíjstratégiagyártás; az Országgyűlés a közeljövőben dönthet arról, hogy támogatja-e az elektronikus útdíjfizetési rendszer bevezetését szolgáló közbeszerzési eljárások április-májusi megindítását. (A tendert várhatóan az Ukig utódintézménye hirdeti meg, és a költségvetésnek 93 milliárd forintjába kerül majd a projekt megvalósítása. Az összeg negyede az elektronikus díjfizetést ellenőrző ÁAK-hoz kerülne.) Summa summarum: az elmúlt két évben a Kóka-adminisztráció eltávolította a sztrádafejlesztés pénzes területeiről a régi közszolgákat, és helyükre - mind az ÁAK, mind az Ukig esetében - exelenderes bizalmasok érkeztek. S hogy mi történt közben a magánszférában?
MÁR A SPÁJZBAN VANNAK
Az eredetileg hitelkártya-kezelő terminálok telepítésében jártas Cardnet Kártyarendszerek és -szolgáltatások Zrt.-t tavaly nyáron megvette egy Cardnet-Invest Kft. nevű vállalkozás. (Az eladó a Magyar Telekom és három magánszemély, a vételár 420 millió forint volt.) A részvénytársaság igazgatóságába csakhamar delegálták azt a Rácz Krisztiánt, aki - mint írtuk - korábban a Dataplex-ügy sikerén, az ÁAK-nál pedig az elektronikus útdíjfizetés előkészítésén dolgozott. Ezzel párhuzamosan a Cardnet közvetett tulajdonosai között megjelent egy olyan, Del Rugercia Investments névre keresztelt ciprusi off-shore cég, melynek kézbesítési megbízottja az ÁAK szerződésállományát részben ismerő Forgó, Varga és Társai Ügyvédi Iroda. Újra képbe került tehát Kóka János vitorlástársa és családi ügyvédje. A kép teljességéhez már csak egyetlen személy hiányzik: a miniszter sógora, Lepp Gyula. Nem állítjuk - az off-shore technika miatt nem is tehetnénk -, hogy Leppnek vagy Kókának közvetlen befolyása volna a Del Rugerciára. Ugyanakkor felettébb különös, hogy a Dataplexben és a Cardnetben egyazon ciprusi úr, bizonyos Dimitris Ioannides a végső, több áttételen keresztüli tulajdonos. A Heti Válasz megkeresésére egy ciprusi off-shore szakjogász (név és cím a szerkesztőségben) leszögezte: Ioannides csak megbízott vagyonkezelő, aki a valódi - vélhetően nem ciprusi - tulajdonosok elfedésében segédkezik. Időközben aztán a Cardnet "kisrészvényesei" közé bevásárolta magát az a Kóbor Miklós is, aki viszont bizonyító erejű cégbírósági papírok szerint állandó üzleti kapcsolatban áll Lepp Gyulával. Mi több, a Del Rugercia egyetlen magyar igazgatójáról, Vass Attiláról is elmondható, hogy egykor a Kóka-Lepp párosnak alvállalkozott. Van tehát két cég, az állami ÁAK és a magán Cardnet; egyaránt jellemző rájuk, hogy a gazdasági miniszter korábbi kollégáival, üzlettársaival töltötték fel kulcspozícióikat (Rácz pedig mindkét helyen megfordult). Egyetlen kérdés maradt: közeledik-e ez a két társaság egymáshoz, illetve beszáll-e a Cardnet az elektronikus útdíjfizetés rendszerének kiépítésébe?
A magán-részvénytársaság mérlege mellé csatolt üzleti jelentésben mindenesetre ez áll: cégünk jövőbeni célja "kormányzati projektekben alvállalkozói részvétel". A Cardnet vezetői többszöri megkeresésünkre sem voltak hajlandók cáfolni azt a piaci információt, mely szerint a "részvétel" a használattal arányos elektronikus útdíjrendszer (valamint a BKV-nál tervezett kártyás utaztatás) kiépítésében és üzemeltetésében való közreműködést jelentené, amely, mint jeleztük, előreláthatólag 93 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést. Amit viszont bizton állíthatunk: az ÁAK lapzártánk idején máris tárgyalásokat folytatott a Cardnettel. "A főutak április 1-jei fizetőssé tételével (tehergépjárművek számára) közel negyven főút környékén fogalmazódott meg az igény, hogy megoldjuk az autópálya-használati jogosultságok megvásárolhatóságát; ezzel kapcsolatban kereste fel az ÁAK-t a Cardnet" - ismerte el a kontaktus tényét a Heti Válasznak a sztrádacég kommunikációs igazgatósága.
Cardneték tehát a spájzban vannak.
Forrás: HetiVálasz
Horváth Ágnes www.origo.hu/itthon/20071001-szonda-horvath-agnes-a-nepszerusegi-lista-aljan.html
ígérgetni tudnak ....