... a nagy rendszerváltó MDF!
1989 első hónapjai gyökeres fordulatot hoztak a hazai politikában; ekkortól az ellenzéki pártok nyíltan is felléphettek a rendszer leváltásának igényével, egyúttal a szocializmus tagadásán túl megkezdhették saját arculatuk, politikai programjuk megfogalmazását, felvázolását. Fokozatosan megfogalmazódott a Magyar Demokrata Fórum eszmei beállítódása, ideológiai profilja is. Az MDF vezetői meghatározták a magyar történelemből felvállalt eszmei "elődöket", politikusi példaképeket Deák, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, a XX. századból pedig az ún. népi írók és gondolkodók (Veres Pétertől Bibó Istvánig) személyében. Megfogalmazódott - kezdetben Für Lajos által - a "hármas egység" gondolata, a keresztény-konzervatív, a nemzeti liberális és a (korai kezdetektől az egész szellemi mozgalom alapját adó) népi-nemzeti irányzat együttes modellje. Megkezdődött a nemzetközi kapcsolatok tudatos kiépítése is. Az MDF vezetése és a nyugati államok (sőt a Szovjetunió) budapesti nagykövetségei kölcsönösen érintkezésbe léptek egymással. "Bőségesnek mondható, ha nem is igazán felhőtlen kapcsolataink voltak a nemzetközi sajtóval is" - emlékezik vissza Bíró Zoltán. Lassanként kialakult a Magyar Demokrata Fórum nemzetközi ismertsége és elfogadottsága, a tavaszi országos gyűlésen már számos külföldi megfigyelő volt jelen. A márciusban megrendezett I. Országos Gyűlésen már egy országosan elterjedt és megszervezett mozgalom (13200 tag, 159 városi, 208 községi szervezet) képviselői tanácskoztak az MDF programjáról, és választották meg a 15 tagú elnökséget, amelynek élére - ügyvezető elnökként - Bíró Zoltán került. A tanácskozás legjelentősebb vitás kérdése a párttá alakulás szükségességéről, idejéről és módjáról szólt, a Fórum számos tagja ugyanis ódzkodott a pártszerű működéstől, vagy korainak tartotta azt. A politikai enyhülés felgyorsulásából kifolyólag azonban e vélemény májusra már kisebbségbe került, így a szervezet elnöke júniusban bejelentette a Magyar Demokrata Fórum párttá alakulását. Az MDF ismertsége és népszerűsége 1989 első felében tovább növekedett. Jelöltjei megnyerték a nyári országgyűlési pótválasztásokat. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon a Fórum a legerősebb ellenzéki szervezetként vehetett részt, az Antall József vezette delegáció fontos szerepet játszott az új alkotmányos rendszer alapját jelentő, kereteit kialakító kompromisszum kimunkálásában. A szeptemberi megállapodás aláírása, illetve - az SZDSZ és a FIDESZ részéről - annak alá nem írása már az ellenzéki szervezetek közötti versengés, voltaképpen a választási küzdelem kezdetét jelezte. E hetek, hónapok több nehéz kérdés elé állították az MDF vezetését. A köztársasági elnök megválasztásával összefüggésben, a riválisok nyomására tisztázni kellett a párt viszonyát Pozsgay Imrével és az MSZMP népi reformszárnyával. A közelgő választási kampány várható antikommunista hangnemére tekintettel másik alkalmas vezetőt kellett keresni a Fórum élére Bíró Zoltán helyett, aki korábban - 1988 áprilisi kizárása előtt - párttag volt. E kérdéseket októberben, az MDF II. Országos Gyűlésén válaszolták meg. Pozsgay Imre köztársasági elnökségének támogatását megvonva, önálló jelöltet állítottak Für Lajos személyében. Pártelnökké Antall Józsefet választották meg, aki a kerekasztal-tárgyalásokon már tanúságot tett széleskörű tájékozottságáról és politikusi képességeiről. ......hát igen, a nagy privatizátorok, majd egy későbbi elszólás a soraikból: ...tetszettek volna forradalmat csinálni...mintha ez most is aktuális lenne? Akárcsak a folyamatos privatizációval elkövetett vagyonvesztés!